bye-bye Sz.Z.

tegnap egy kis csevegés a főnökömmel és máris minden lényegi infót megtudtam a pasiról :)
feleség (aki nagyon allergiás kb. mindenre és ezért nagyon speciálisan kell enniük), 2 gyerek (vagy egy és a második útban), apukájáé az egyik nagyobb gyár és egyébként rendes, jófej  pasi.
ennek fényében már értem, hogy miért volt az egy lépés előre, hármat hátra szituáció. semmi gond nincs, én tényleg nagyon hálás vagyok neki és köszönöm, hogy a föld alól újra előhozott és visszatért az ÉLET belém, ami szerencsére azóta is felszínen van.
ő azért lépett az életembe, hogy ezt a feladatot megcsinálja és megy is tovább. jó ez így.

és még egy hozadéka van számomra a dolognak, hogy rájöttem, hogy a merevségemet engedjem el. értem ezt arra, hogy a főnököm mondta, hogy majd szem-nek fogja őt hívni (a szem-wellness miatt) és megmondja, hogy üdvözlöm. először mondtam, hogy nem biztos, hogy kéne...de utána meg rájöttem, hogy mondja csak, nem leszek hajlandó kellemetlenül érezni magam a következő találkozásnál, mert ez a véleményem róla. vállalom :)

mai történések

- reggel eldöntöttem, hogy elengedem Sz.Z. témát...ha akarna valamit, már felvette volna a fonalat (ugye ott a nem kellesz eléggé című film, ez a biblia :) )
- tegnap megszültem a gondolatot, ma már érlelgettem mégjobban, és eldöntöttem, hogy tavasszal lépni kell tovább a lakásból. kinőttem minden tekintetben. új hely, új impulzusok, ez kell.
- voltam norbinál (igen annál, aki miatt született ez a blog) a boltban 2 órát. nagyon jó volt, megölelgetett, beszélgettünk olyan őszintén, mint eddig nem, mindenféle elvárás nélkül. egyszerűen jól éreztem magam, jól esett a lelkemnek.
(nője van 3 éve, de nem az igazi...és ez sem viselt meg. egyszerűen kedvelem őt mint embert, és tényleg mindig helye lesz a szívemben.)

mailek

a szép fiatalember meglepett ugye azzal az emaillel, amit csak nekem írt :) válaszoltam neki, hogy nagyon szívesen, neki máskor is :) és remélem így már nyugodtabb a napja, hogy ez sínen van. jött a válasz: természetesen. minden napra kellene egy ilyen vagy hasonló apró öröm :) (itt már megint fülig ért a szám, mert azért ezt sem kellett volna így írni, ha nem lennék szimpi. simán elég lett volna egy köszönöm még1x szöveg) írtam neki, hogy: de legalább egy habos kávé ;) (azt szokott kérni, ha itt van), szóval örömökből a hétre jók vagyunk :)

aztán tegnap egy újabb mail tőle, csakis munka miatt, de azt is megoldottam neki, közben persze felhívtam vmi piszlicsáré indokkal - megjegyezte mikor bemutatkoztam, hogy akkor elmenti a számom. helyes :)

hálás vagyok neki, hogy kihozott a föld alól, mert most jöttem rá, hogy ott voltam bizony. mélyen. de most újra élet költözött belém, jó várakozni, izgulni, hogy ír-e és mikor jön legközelebb.
én várni fogom.

Sz.Z.

ő a főnökömhöz szokott jönni, munkakapcsolat. viszont rájöttem, h nekem nagyon tetszik a fiatalember.
a múltkor figyeltem fel rá, amikor elkaptam, hogy utánam néz és kijött a mosdóba is, mosolyogva.
azóta várom, hogy mikor jön legközelebb hozzánk.

a múlt héten egy hétfői találkozót át kellett keddre raknom és láttam, hogy ő is fog jönni. Már hétvégén is gondoltam rá, hogy jó lesz újra látni, kigondoltam, hogy mit veszek fel, amiben igazán csinos leszek.
tegnap az ablakból kiszúrtam amikor jöttek, és dobbant is a szívem, mert öltönyben volt és az nagyon jól áll neki. illetve az is :)
jött mosolyogva, én kínáltam habos kávéval (nagyon nagy habot csináltam neki :)) és örültem, hogy itt van. aztán megint elkaptam, hogy utánam néz :) a többiek tök a másik irányba ültek, de neki arra állt a feje, amerre én mentem :)
aztán el kellett intéznem egy szerződést a cégének, illetve felgyorsítani, mert napokig nem történt vele semmi. telefonáltam, intézkedtem, és délutánra meg is jött a jogi elfogadás.
aztán ők még páran emaileztek egymás között (abban én már nem voltam benne, de láttam a főnököm emailjei között), sőt ma reggel is küldött a többieknek levelet.

aztán látom a telefonon, hogy jött pár emailen, egyiknek őt írta ki. gondoltam is magamban, hogy biztos írt egy olyat, amiben mindenki benne van. de nem, CSAK NEKEM írta, hogy köszöni, igazán gyors volt (az intézkedés) :) :) :)
és én fülig érő szájjal, tök izgatottam rohangáltam az irodában faltól falig a boldogságtól. mert azért valljuk be ezt az emailt nem kellett volna neki megírni, úgy érzem feldobta a labdát. nekem csak le kell csapnom :)

(ezt meg akartam örökíteni, mert visszahozta belém az ÉLETET, ami az utóbbi időben kicsit elveszett)

azóta történt

nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta.

időrendben:
- megismerkedtem P.-vel 2014. június végén (ez majd egy külön bejegyzés), akivel 10 hónapot voltunk együtt, pedig már az elején sem tetszett és voltak olyan dolgai, amik zavartak. de milyen a hülye ember? hát homokba dugja a fejét. mindegy, voltunk Thaiföldön, Kambodzsában és a hazaérkezés után 1 hónappal szakítottunk is. így kell ezt :) tanultam a dologból és eldöntöttem, hogy na majd a következőnél máshogy lesz...

nyalogattam kicsit a sebeimet, de tényleg nem sokáig, mert szerencsére olyan aljas dolgot tett, hogy könnyű volt továbblépnem.

- aztán megismerkedtem J.-val, a szakítás után 2,5 hónappal. azt kell mondanom, hogy csodás 3 hónapot töltöttünk együtt (ez is majd egy külön bejegyzés), aztán én elmentem nyaralni...és ő a nyaralás utolsó napján úgy döntött - miután végig kontaktban voltunk -, hogy többet nem áll velem szóba. mert ő 40 évesen így intézi a szakítást. na bravó!

és akkor elérkeztünk a mostba...amikor is a sebeimet nyalogatom, csak most nem kicsit, hanem nagyon.
ésszel tudom, hogy jobb, hogy most lett vége, mintha még több időm rámegy és akkor derül ki, hogy gyáva, nem vállal felelősséget és biztos több gond is van vele, csak ez nem jött még ki ennyi idő alatt. de az lelkem még nem tudja felfogni. kapaszkodom a jó 3 hónapba, holott az kéne a szemem előtt lebegjen, hogy bassza meg, tényleg ennyire gusztustalan és gyermeteg, gyáva módon intézte el a szakítást???

és akkor most megint eldöntöm, hogy a következőnél majd okosabb leszek és máshogy csinálom...és bízom benne, hogy most be is tudom tartani :)

új élet, új időszámítás

nem is tudom hol kezdjem...
tegnap lefekvéskor még olyan egyszerűnek és könnyűnek tűnt minden :)

a lényeg, hogy 2014. június elején új időszámítás kezdődött az életemben!!!
úgy tűnik (nagyon úgy tűnik), hogy végre 2 év huzavona után és rengeteg szomorúsággal a lelkemben el tudtam engedni Norbit.
történt ugyanis az, hogy Timivel beszéltem telefonon, amikor Zoli belesusogott a háttérből a telefonba valami olyan infót, hogy Norbinak van csaja, aki féltékeny is ráadásul. de olyan régen találkoztak már, hogy nem is biztos, hogy megvan még...

és a legfurcsább (számomra is az, és szoknom kell az új érzést), hogy SEMMILYEN érzelmet ez nem váltott ki belőlem.
nem voltam szomorú tőle, nem rándult görcsbe a gyomrom,  nem örültem neki, olyan érdektelen voltam a témával kapcsolatban. ez jó, nagyon jóóóóó!

ahhoz képest, hogy 1 hete találkoztam vele, amikor Timi köszöntése miatt beszaladtam a boltba és akkor is olyan kívülállónak éreztem a közelében magam.
és tessék itt a bizonyíték a semmitnemérzek érzéssel alátámasztva.

szóval felszabadulva, új energiákkal várom, hogy összetalálkozzunk azzal az emberrel, aki a párom, a nekem való és aki számomra a legtökéletesebb társam tud lenni.
hajrá, előre a boldogság útján! :) <3